LIFE COACHING, a sikeres életvezetés eszköze

Saját magunk felfedezése, megértése már önmagában is felbecsülhetetlen értékkel bír, ha coachként egy elakadáson tudunk túllendíteni valakit, az az egyik legfelemelőbb emberi érzés.

komfortzóna

Világszerte a coaching  a leggyorsabban növekvő szektor az információtechnológia után, így van ez hazánkban is. Kiknek való és mit jelent a coaching a gyakorlatban?

Erről kérdeztük Kovács Zoltánt, a Vista Verde Oktatási Központ vezetőjét, aki maga is coach, és  már számos Life coaching képzésük után adhatta át a sikeresen  végzetteknek a nekik járó tanúsítványt.

Honnan ered ez az egész világon elterjedt, de sokak által csak hallomásból ismert hivatás?

-A coaching, mint fogalom Tim Gallway nevéhez fűzhető, aki 1960-as években a Harward Egyetem tenisz csapatának kapitánya volt. Meglátása szerint az edző, azaz a coach dolga segíteni a játékosok útjából elmozdítani vagy csökkenteni azokat az akadályokat, amik hátráltatják őket a jó teljesítmény elérésében. A közösen felállított célhoz vezető út során a játékos felszínre hozza, fejleszti saját képességeit, az edző pedig folyamatos technikai segítséget nyújt.

Korábbi gyökereket kutatva visszamehetünk akár egészen Szókratészig, aki beszélgetőpartnereinek megoldások, tanácsok helyett csupán jól irányított kérdéseket tett fel, s így a döntés szabadságát meghagyva, a válaszokat valóban a tanítványok saját maguk adták meg. Ez történik tulajdonképpen a coaching folyamat során is.

– Mi a titka, miért mondják ennyire eredményesnek a coachingot?

Ennek a hivatásnak az a különlegessége, hogy a coach pozitív irányú változásokra készteti klienseit, és az első személy, akit ezen a folyamaton végig visz, az saját maga. Egész életünkben kerüljük az önismeretet, az önreflexiót, a coach segítségével tudatosabban, magabiztosabban, tervezettebben éljük mindennapjainkat, ez az ami energizálja a résztvevőt.

A Life coach képzést sokan egy belső utazáshoz hasonlítják. Tulajdonképpen egész életünk egy út. Mivel azonban nagyon sok valós és vélt elvárással, lehetőséggel találja szemben magát az ember, ha nem dönt tudatosan, körültekintően, akkor élete során számos kerülőutat, vagy éppen zsákutcát kell végigjárnia. Sok az elakadás, “leülés”.

Rengeteget költ a ma embere haszontalan dolgokra, rengeteg impulzus ér bennünket, túl sok mindennek akarunk, illetve kell megfelelni.

Saját magunk felfedezése, megértése azonban már önmagában is felbecsülhetetlen értékkel bír, és ha ráadásul ezáltal egy elakadáson tud túllendülni valaki, annak jelentősége nem igazán fejezhető ki pénzzel vagy bármilyen mértékegységgel.

– Miért ennyire népszerű a coaching Magyarországon?

A coaching népszerűsége véleményem szerint többek között annak köszönhető, hogy az úgynevezett coaching üléseken részt vevő kizárólagos figyelmet kap és a pozitív eredmények várhatóan gyorsan jelentkeznek.

– Kik jelentkeznek általában Life Coaching képzésre?

A foglalkozásukat tekintve igen sokszínű a jelentkezők köre.  Egyrészt az úgynevezett segítő szakmával rendelkezők szeretik coachinggal bővíteni a szolgáltatásaik palettáját. Másrészt  üzlettulajdonosok, vezetők, menedzserek, HR-esek, akik a képzésünkön elsajátítható kompetenciákkal hatékonyabbá, eredményesebbé tudnak válni.

Találkoztam már masszőrrel, személyi edzővel, nyelvtanárral és sok más, emberekkel foglalkozó szakma képviselőivel. Egy kedves diákunk például fodrász, aki munkája során egész nap a kuncsaftjaival beszélget, és nekik tud pluszt nyújtani.

Vannak, akik önmagukat szeretnék fejleszteni, és ezáltal magánéletüket, karrierjüket sikeresebbé tenni. Vannak olyanok is, akik ösztönösen buzdítanak, motiválnak másokat, és a coaching eszközök és coaching módszerek elsajátításával tudatosan támogathatják környezetüket.

Női vagy férfi hivatásról beszélgetünk, ha lehet ilyet kérdezni?

Abból a magyar nőkre is jellemző statisztikából kiindulva, hogy a 30-as, 40-es, 50-es éveiben járó hölgyek lelkesen keresnek önfejlesztési lehetőségeket, nem meglepő, hogy a képzéseinken résztvevők többségét nők alkotják. Erről a korosztályról mondható el leginkább, hogy szívesen olvasnak, járnak előadásokra, tréningekre. Igyekeznek egészségesen élni, keresik a válaszokat, megoldásokat.

El kell, hogy mondjam azonban, ezzel is buzdítva a férfiakat, hogy a már említett “ősökön” kívül számtalan remek coachot tudnék felsorolni a férfiak köréből is.

Van esetleg, akinek nem ajánlaná tiszta szívvel a coachingot?

Úgy érti, minden esetben alkalmazható-e? A coaching hasznos eszköz lehet bárki számára, de nem minden esetben. Mivel a coach nem feltétlenül pszichológus is egyben, ezért a gyakorlatban az első találkozás alkalmával, amit akvizíciós beszélgetésnek is szoktak nevezni, a coach egy mély, kb. egy órás beszélgetés során felméri, hogy a változtatni kívánt helyzetből vagy területről kiindulva  tudnak-e közös munkával továbbjutni, vagy más szakember segítsége nyújthat megoldást, itt derül ki az is, „működik-e a kémia” tudnak együtt dolgozni, vagy sem.

Ha viszont a kurzusra gondolt, akkor miután magam is kifejezetten élveztem a képzést, feltöltődés volt a számomra, és sokat profitáltam belőle, így tényleg mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy vegyen részt egy ilyen utazáson, ha teheti. Az önismereten kívül számos olyan kompetenciát fejleszt, mint például érzelmi intelligencia, kérdezéstechnika, konfliktus-és stresszkezelés, időgazdálkodás, amelyekkel az ember csak nyerhet.

forrás: Sikeres Nők magazin

Mediáció itthon, avagy mit mutat a mérleg nyelve?

A mediáció iránti igény egyre nő, a szakemberek száma viszont még korántsem zárkózott fel a jelentkező igényekhez képest.

A fejlődő civilizáció sajátosságaiból kifolyólag a mediátor közbenjárásáért kiáltó esetek száma egyre inkább növekszik. A mediáció iránti igény tehát egyre nő, a szakemberek száma viszont még korántsem zárkózott fel a jelentkező igényekhez képest. Szükség van a speciális ismertekkel rendelkező mediátorokra, akik mind tudásuk mind képességeik alapján alkalmasak arra, hogy az adott témában hatékonyan közvetítsenek.

A mediáció fogalmát a piaci kínálat sokszínűsége „trendivé” tette, ugyanakkor a szakmai sajátosságok túlmutatnak a trendi szakmák kritériumain. Sokak fejében a mediáció témaköre a joghoz kapcsolódik, de inkább azt mondhatjuk, hogy jogi környezetben zajlik. Ugyanis, bár a mediátor ismeretes a szakmához kapcsolódó jogi háttérben, a folyamat delegálása más jellegű ismereteket is megkövetel. Ide sorolhatjuk a kommunikációban létrejövő gátakat, a konfliktuskezelés és a vitarendezés módszertanának ismeretét (ez utóbbiként emlegeti a köznyelv sok esetben a mediációt), és olyan pszichológiai alapismereteket, amik kellő mélységű rálátást biztosítanak az alapvető emberi szükségletekre, illetve segítséget nyújthatnak az emberi viselkedések mögött rejlő okok felfedezésében.

Arra a kérdésre sem evidens sokszor a válasz, hogy mi az, ami bennünket érdekel. Tovább megyek, vajon megvannak e bennünk azok a kompetenciák, amelyeket a számunkra vonzó irány megkövetel. Hogy csak 1-1 példát említsek: a diplomáciai érzék, a valós önreflexió, kellő objektivitás, a valós helyzetekben történő higgadt jelenlét fenntartása, az erőteljes érzelmek kitörésének adaptív kezelése, empátia.

Érdekes végig kísérni a mediátorrá válás útján a résztvevőket. Mindegyikük csupa izgalommal érkezik, kialakul egyfajta kellemes feszültséggel járó csoportlégkör. Ahogy telnek a képzés napjai, egyre mélyebb tudásra tesznek szert, és a kérdések nem hogy apadnak, hanem még inkább növekednek. Előfordul, hogy a résztvevők órákig megtalálhatóak az oktatási központ közelében kisebb falkákban a nap végén, mert annyi megbeszélnivalójuk akad, hogy az bizony megnehezíti a hazajutást. Egyre több személyes élmény kerül felszínre, sokan nagy önismereti utat járnak be a képzés során, és nem egy példa akad rá, hogy valamelyik résztvevő a képzés során dolgozza fel a múltbeli sérelmeket. Az első (bemelegítő, ráérzést segítő) gyakorlatokat követően elkezdik érezni a valós helyzetek súlyát. Egyre viharosabb a hangulat, fokozódik az izgatottság, ahogy közeleg annak az ideje, hogy kipróbálják magukat egy „igazi” mediálásban. Sokaknak meging a magabiztossága, de öröm nézni, ahogy a csoport erősíti azt, aki megijed vagy elbizonytalanodik. Biztatják egymást, összefognak, és aztán együtt örülnek a sikereknek. Barátságok, és közös projektek születnek, amelyeknek szem és fültanúi leszünk a továbbképzések során.

A Vista Verde mediáció képzése és a hozzá társuló szakmai továbbképzések azt a célt szolgálják, hogy a mediáció alapvető módszertanának és a releváns jogi háttérnek az elsajátítását követően a végzett mediátor elmélyedhessen abban a speciális területben, amely valóban érdekli. Legyen ez utóbbi a szervezeten belüli konfliktusoknak, a pedagógiának, a szociális szférának, a kamaszoknak, a családoknak vagy akár a párkapcsolatoknak a világa.

A képzés önismereti elemei és a valódi eseteket felvonultató gyakorlatok segítenek az orientálódásban, valamint a saját erősségeink és fejlesztendő területeink diagnózisában.

A praktizáló mediátorrá válásig vezető út valóban nem egyszerű, hiszen a hazai jogszolgáltatás gördít némi akadályt a leginkább elhivatottak elé is. Ezt figyelembe véve összeállítottunk egy iránytűt és egy olyan adminisztrációs folyamatot, amellyel segítjük a végzettek útját a bejegyzésig.

Szeretnénk, ha a fókusz itthon is a valódi megoldások keresésére esne, hiszen valljuk be, ér épp elég kihívás bennünket, miért ne oldjuk meg azokat a konfliktusokat, amelynek megoldására van lehetőség! Támogatjuk, hogy a mediátorok száma növekedjen, ezzel is segítve egy mediációs kultúra kialakulását, és a mediáció fogalmának elterjedését hazánkban.

Haladunk a korral? 2.rész

Az előző cikkünkben kiveséztük, hogy jelenleg hogy áll a házasság intézménye, most megvizsgáljuk, hogy a szinglikultúrának mi a múltja és milyen jövő várható. Vajon tényleg a szingliknek áll a világ?

Az előző cikkünkben, amit itt érhetsz el, kiveséztük, hogy jelenleg hogy áll a házasság intézménye, most megvizsgáljuk, hogy a szinglikultúrának mi a múltja és milyen jövő várható.

Eléggé mellbevágó tény, hogy az eddigi statisztikák alapján történő előrejelzés szerint az Y generációtól számítva, a nők mintegy 56%-a várhatóan hajadon életet fog élni. A nemi szerepek lazulásával a nők egyenértékű munkaerővé váltak, ezáltal az egyéni karriertörekvések, és az ezekkel járó kötelezettségek nagyságrendje egyre inkább kiszorítja a stabil, meghitt és bizalommal teli magánélet és párkapcsolat megteremtésének lehetőségét.

Szingliknek áll a világ?

Tudatos választás során az egyéni szükségleteknek tudatában lévő személy inkább választja a karrier lehetőségét, és az ezzel járó anyagi jóllétet, szemben a párkapcsolat nyújtotta előnyökkel. Mindenki számára ismerősen cseng a „Bridget Johns napjója” című film, vagy a „Szex és New York” sorozat. Népszerűségük annak köszönhető, hogy rendkívül emberiek, bemutatják azokat az aggályokat és konfliktusokat, amelyekkel a mindennapokban szembesülünk. Mindenesetre azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy így, ilyen formában, a való életben a szingliség nem létezik, vagy csak a társadalom egy nagyon kis szelete számára elérhető. A növekvő követelmények, és a rohamosan halmozódó stressz következtében a kiegyensúlyozottság, a harmónikus életmód, és a teljességgel működő személyiség elérése egyre nehezebbnek látszik. A stabil párkapcsolatnak viszont az együtt töltött minőségi idő, és a személyes jóllét hosszú távon elengedhetetlen tényezői, máskülönben torzult, esetleg függőségen alapuló kapcsolat jön létre. Az sem ritka, hogy a szülői minták, és a nevelés során kialakult nem megfelelő kötődési típus teszi inkompatibilissé az egyént a hosszú távon egészségesen funkcionáló párkapcsolatban való működésre.

Haladunk a korral? 2. rész

Miért nő a népszerűsége a házasság intézményén kívüli együttélési formáknak? Merre halad a világ?

A tudatosan meghozott döntéseket, amelyek a karriert és az anyagi jólétet helyezik előtérbe, szemben a családalapítással és párkapcsolattal, már említettem. De vannak olyan okok is, amelyek felülírják akaratunk ellenére a törekvéseinket. Ilyen jellegzetes tendencia a kamaszkor kitolódása a 20-as évek közepére, ami kéz a kézben jár az identitáskeresés krízisének meghosszabbodásával. Ez azzal jár, hogy a „kamasz” anyagi függésben él szüleivel, és gyakran megesik, hogy velük él egy háztartásban akár a 20-as évei végéig. Ez természetesen az önállósodást is nagy mértékben akadályozza, és maximum a látogató párkapcsolat formájában teszi lehetővé az intim kapcsolat létesítését.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének felmérése alapján megállapítható, hogy a 25-35 év közötti nők nagy része rendelkezik diplomával, vagy éppen a diploma megszerzésén dolgozik. A karrier építése mellett a tanulmányok befejezése önmagában is nehézkes, ami a harmonikus együttélést nehezíti, és az ehhez szükséges minőségi időből jelentős mennyiséget vesz el.

Végig gondolva korunk jelentős akadályait a hosszú távú, vagy akár életre szóló párválasztással kapcsolatban, sajnos azt kell mondanom, hogy „nem fest jól a kép”. Rengeteg magányos embert az elkeseredettség és a kétségbeesés sarkall arra, hogy belemenjen egy rossz kapcsolatba a szingli lét elkerülésének érdekében, vagy csupán amiatt, mert intimitásra és egy társra vágyik. Azt ilyenkor nem is mérlegeli, hogy amennyiben a kapcsolat „csődöt mond”, a bele áldozott energia, és a szakítás feldolgozására szentelt idő csak még inkább rontja a helyzetet. Sajnos sokunkat elvakítanak azok az ideálok, amiket magunkban képzünk, és amelyeket előszeretettel húzunk rá egy felbukkanó potencionális jelöltre.

Nem árt tisztában lenni önmagunkkal, és szükségleteinkkel, mert ez talán segít a tisztánlátásban. Fontos önmagunk tisztelete, és ezáltal azoknak a céloknak a szem előtt tartása, amelyeket nem kötünk másik személyhez, hanem amelyek a saját önmegvalósításunkat, személyes jóllétünket szolgálják. Hiszen egy egészséges kapcsolat több annál, hogy a másik megtartását helyezzük előtérbe. Fontos a stabil önbizalom, az egészséges énkép, a határozott célok ismerete, és a saját identitás kibontakozása. A teljességgel működő személyiség ugyanis biztos prediktora a hosszú távú, egészséges kapcsolatoknak.

Felhasznált irodalom:

Központi Statisztikai Hivatal: Családtípusok és párkapcsolati formák változása a népszámlálási adatok tükrében. (2014) Statisztikai Tükör. VII. évfolyam, 115. szám

Az intézményesített házasság válsága. (2016-06-03) http://www.szatmar.ro/Az_intezmenyesitett_hazassag_valsaga/hirek/23837

A házasságnak befellegzett? (2015.06.05.) http://hvg.hu/plazs/20110208_elettarsi_kapcsolatok_hazassag

Központi Statisztikai Hivatal: Népmozgalom 2014. (2015) Statisztikai tükör. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf

Valóban haladunk a korral? 1.rész

A házasság intézménye merre halad? Vajon milyen kilátásaink vannak a jövőre nézve? Monogámia, normák, szabályok, erkölcs, csoportnyomás. Valóban haladunk a korral?

Monogámia, normák, szabályok, erkölcs, csoportnyomás. Fogalmak, amik gondoskodnak arról, hogy folyamatos dilemmák kísérjék mindennapjainkat. Az elmúlt évtizedek különböző alternatívákat sorakoztattak fel az évezredes nagyságrendű múltra visszatekintő házasság hagyománya mellett. A változó kor, változó szellemiséget és szabályrendszert hordoz magában, valamint a lehetőségek hatalmas tárházát kínálja. Ma már árnyaltabb a kép, mint évszázadokkal ezelőtt. Az egyén szabadsága, érzelmeinek fontossága megnőtt, az elköteleződés és felelősségtudat fogalmának népszerűsége viszont sajnálatos módon csökkent, míg a „kerülőutak” népszerűsége napról napra nő.

Az 1960-as évektől egyfajta gondolkodásbeli változás figyelhető meg a házasság fogalmával kapcsolatban, illetve a család, mint a társadalom építőköve is új keretek közé került. A különböző család-típusok más és más személyiséggel rendelkező gyermekeket neveltek fel, és mivel a hagyományos nagycsalád, és a családi hagyományok keretei lazultak, generációról generációra csökken az életre szóló elköteleződést folytatók száma. A promiszkuitás jelensége felütötte fejét, vagyis egyre több fiatal sodródik bele a kötődés- és érzelemmentes, gyakori szexuális partnercserébe. Ugyancsak sokak a munka elkötelezett híveivé válnak, és választják az egyedüllétet a párkapcsolat helyett. Sajnos a belső értékek szerepe is csökkenni látszik, szemben a külsőségekkel, és a média, illetve a szépségipar virágzása, és egyre elérhetőbbé válása is azt vonja maga után, hogy egyre többen vesznek bele ebbe az illúzióba, és hagyják maguk mögött a belső értékeket. Ezáltal szinte lehetetlennek tűnik a mai fiatalok számára, hogy elköteleződjenek egy adott személy mellett. Sok tényező játszik tehát szerepet abban, hogy a monogámiára, és a felelősségteljes, őszinte, és bizalommal teli párkapcsolat valószínűsége drasztikusan csökkenjen. Sajnos egy 2000-es felmérés alapján elmondható, hogy Magyarországon 1000 házasságkötésből 5-600 végződik válással, és ez az 50-60%-os arány a KSH adatai alapján azóta sem javult. Akkor jelent meg először az együttélés, mint párkapcsolati forma, amikor a válás jelensége „divatba jött”.

Valóban haladunk a korral? 1. rész

Partnerkapcsolat csupán látogatással?

Úgy gondolom, hogy napjainkban már csak azért is jellemző ez az alternatív megoldás, mert a szükségletek és a normák változtak. Nem kell nagyot ugranunk az időben ahhoz, hogy lássuk, mennyit változott a világ az elköteleződés tekintetében. Hazánkba viszonylagos késéssel köszöntött be ez a fajta kapcsolat, csakúgy, mint a normák és a keretek lazulása. A drasztikus életmódbeli változás az Új Világban és a nyugati kultúrákban indult meg elsőként, ahogy gyorsult a munka világa és nőtt a vele járó kötelezettség.

A munkamánia és a pénzhajhászat az értékek felbomlását eredményezheti, hiszen a munkával töltött idő megnövekedésének következtében a magánéletre fordított személyes erőforrások mennyisége csökken. Továbbá a munkahelyi stressz is hozzájárul, hogy a nap közben felgyülemlett feszültség a nap további részére, és az abban résztvevőkre nyomja rá bélyegét. A rohanó életmód, az étrend elszegényedése, és a sportra, feltöltődésre fordítható idő csökkenése is tovább növeli a napról napra magunkban hordozott stressz mennyiségét. Ezek az elkerülhetetlen tények véleményem szerint hozzájárulhattak ahhoz, hogy a hosszú évek során átalakulni látszó munka világa olyan következményeket vonjon maga után, amik elmagányosodáshoz, az intim szféra határainak kitolásához, és az egyedül élés igényének megnövekedéséhez vezethettek, szemben a közös háztartás vezetésével.

Valóban haladunk a korral? 1. rész

Cikkünk folytatását itt olvashatod: Haladunk a korral? 2. rész

A Vista Verde az EMCC – European Mentoring and Coaching Council tagja!

Örömmel tudatjuk veletek, hogy a Vista Verde Oktatási Központ az EMCC (European Mentoring and Coaching Council) tagja is.

Örömmel tudatjuk veletek, hogy a Vista Verde Oktatási Központ az EMCC (European Mentoring and Coaching Council) tagja is. Ezt azt jelenti, hogy a Vista Verde Oktatási Központ, megfelelve az EMCC által támasztott minőségi követelményeknek, coach képzéseire elindította nemzetközi akkreditációját is, melynek eredménye képpen 2018-ban már minden, Vista Verde-nél végzett coach hallgatónk Európai Minőségi Díjas (EQA), „Practitioner” nemzetközi szintű képzést igazoló Tanúsítványt kap.

Hogy mégis mi az az EMCC – (European Mentoring and Coaching Council)?

Az “EMCC Magyarország” az Európai Mentoring és Coaching Szervezet Magyarországi Egyesülete, az EMCC magyarországi tagszervezete. AZ EMCC Európában a legnagyobb és legismertebb coach szervezet, 26 országban van jelen.

Az egyesület legfontosabb tulajdonsága, hogy befogadó. Kiket, miket is fogad be pontosan?

  • mindazokat, akik a coaching folyamatában érintettek: coachokat, mentorokat, vezetőket, HR-eseket, fejlesztőket, valamint a vezetéssel, szervezetfejlesztéssel és személyiségfejlesztéssel foglalkozó tudományok képviselőit
  • a különböző coaching és mentoring módszertanokat, megközelítésmódokat
  • a szolgáltatókat: coaching / mentoring cégeket, vállalkozókat

EMCC - European Mentoring and Coaching Council Mi az EMCC célja?

Az egyesület célja a mentor és coach szakma nemzetközi színvonalú művelésének meg és elismertetése hazánkban, valamint  hogy – hasznosítva tagjainak széleskörű és sokrétű szaktudását -, meghatározó szerepet töltsön be a minõségi vezetési gyakorlat megvalósításában, az üzleti élet felsõvezetõinek fejlesztésében.

Ha szeretnétek többet megtudni az EMCC-ről látogassátok meg az EMCC Magyarország weboldalát vagy az EMCC weboldalát

Illetve itt eléritek az EMCC egyéni Coach akkreditációjáról a bemutatót.

A Vista Verde Oktatási Központ az EMCC (European Mentoring and Coaching Council) tagja.

Mit jelent ez?

A Vista Verde Oktatási Központ, megfelelve az EMCC által támasztott minőségi követelményeknek, coach képzéseire elindította nemzetközi akkreditációját is, melynek eredménye képpen 2018-ban már minden, Vista Verde-nél végzett coach hallgatónk Európai Minőségi Díjas (EQA), „Practitioner” nemzetközi szintű képzést igazoló Tanúsítványt kap.

Hogyan épül fel a EQA minősített coach képzés?

Business és Life coach képzésünket az EMCC coach szervezet által támasztott kompetenciáknak megfelve állítottuk össze tematikánkat, 150 órában:

  • 130 óra elmélet/gyakorlat
  • 10 óra Konzultáció és Mentoring program
  • 10 óra egyéni online felkészülés

Milyen Tanúsítványt kapnak végzett Coach hallgatóink?

Végzett coach hallgatóink, akik részt vesznek a 150 órás coach képzésen és sikeres írásbeli és szóbeli vizsgát tesznek, egy sorszámozott, EMCC pecséttel ellátott, és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet által is jóváhagyott Tanúsítványt kapnak. Ez a Tanúsítvány azt is igazolja, hogy olyan végzett Coachok, akik professzionális Coach-ként hazai és nemzetközi szinten is tevékenykedhet a szakmában, és van lehetőségük további, EMCC egyéni minősítések megszerzésére is, mint pl. az Európai Egyéni Akkreditáció (EIA) minősítés, a Vista Verde Oktatási Központ közreműködésével.

Miért válassza a Vista Verde Business Coach képzését?

  • A Vista Verde az EMCC (European Mentoring and Coaching Council) tagja.
  • Az EMCC (European Mentoring and Coaching Council) kompetenciái alapján készített képzési tematikát alkalmazzuk.
  • Nemzetközileg és az NSZF (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet) által elfogadott és elismert Tanúsítványt adunk a képzés elvégzésével.
  • Piacképes szaktudás és módszertan átadását biztosítjuk elméleti és gyakorlati formában.
  • Naprakész szakmai tudással, jelentős hazai és nemzetközi coaching tapasztalattal rendelkező oktatókkal, trénerekkel dolgozunk.
  • Az elmélet mellett valódi esetet hozó ügyfelekkel történő gyakorlás és szimulált esetgyakorlatot biztosítunk.
  • A coach gyakorlat megszerzéséhez és a szakdolgozat megírásához a képzésen résztvevőknek céges környezetet biztosítunk.
  • Nyomtatott és elektronikus jegyzetet, valamint több mint 50 coaching eszközt és teszt anyagot kapnak kézhez a hallgatók.
  • Egyedülálló Konzulensi és Mentor programot biztosítunk a nálunk végzett hallgatóknak.
  • Tapasztalatcserére, képzés utáni coaching esetmegbeszélésekre, továbbképzésekre biztosítunk lehetőséget.
  • Self-Branding: Szakmai segítséget nyújtunk az új vállalkozás elindításában és az „Én-márka” építésében.

 

Elindult a könyvklubunk! – Téged is várunk!

Miért ​van az, hogy a sikeres emberek az utolsó pillanatig halogatják a teendőiket? A szegények mindig szegények maradnak?

“Miért ​van az, hogy a sikeres emberek az utolsó pillanatig halogatják a teendőiket?

A szegények mindig szegények maradnak?

Mi az oka, hogy bizonyos szervezetekben állandó tűzoltómunka folyik?

Miért olyan nehéz a magányosoknak új kapcsolatot létesíteni?

Első pillantásra nem sok összefüggés fedezhető fel e kérdések között. Ám Sendhil Mullainathan és Eldar Shafir bebizonyítja, hogy mindegyik probléma abból a gondolkodásmódból fakad, amelyet a szűkösség kényszerít ránk.

A szűkösség mindenkiben, akinek a szükségesnél kevesebből kell gazdálkodnia, hasonló mentális állapotot idéz elő. A viselkedéstudomány és a közgazdaságtan legújabb kutatási eredményeit felhasználva a kötet szerzői feltárják, miképpen szűkítheti be látókörünket és torzíthatja döntéseinket az az állapot, amikor a kelleténél kevesebbel rendelkezünk pénzből, élelmiszerből vagy időből.

Ha rászánjuk magunkat, és a szűkösség által meghatározott stratégiák jegyében kezdünk gondolkodni, elégedettebben és sikeresebben szállhatunk szembe a modern élet kihívásaival.”

A könyvről

A szerzők új megvilágításba helyezik szegénység és az elfoglaltság kérdésköreit. Kísérleteik alapján úgy tűnik, bármilyen szűkösség – idő, pénz, kalória – megváltoztatja gondolkodásmódunkat, és ez jó eséllyel hozzájárul ahhoz, hogy benne is ragadjunk a szűkösség állapotában.

A szűkösség pszichológiája

Könyvklubunk első bemutatott kötetének szerzői: Sendhil Mullainathan · Eldar Shafir
Sendhil Mullainathan · Eldar Shafir- a szerzők

Időtartam

1,5 – max. 2 óra, ebből max 45 perc lenne a könyv tartalmi ismertetője, előtte egy kis ismerkedés, bejelentkező kör, utána pedig  beszélgetés, hogy kinek milyen gondolatai támadtak, milyen párhuzamokat vélt felfedezni.

Időpont és helyszín

Szeptember 28. 18:00 Vista Verde Oktatási Központ 1085 BUDAPEST, JÓZSEF KRT. 37-39., IV. EM. A részvétel ingyenes!

Előadó

Lózsa Rita PhD, biológus, life coach (Vista Verde)

Kinek lehet érdekes és miért?

Coachoknak és egyéb segítőknek, és mindenkinek, aki volt már pénz/időszűkében. Az ismeretek segítséget nyújthatnak a perspektívaváltáshoz és tudatosításhoz mind a coaching, mind saját életünk során. A szerzők megközelítése egyben inspiráló és empatikus.

Ha kérdésed van, keress bátran:

Hevesi Lia

Munka – és szervezetpszichológus +36 20 330 71 75 liahevesi@vistaverde.hu

Néhány gondolat a figyelemről

Tudjátok, hogy mi a legdrágább termék a piacon? A figyelem! A legerősebb marketingfogások egyike, felgyorsult világunk hiányterméke.

MASLOWTudjátok, mi a legdrágább termék a piacon? A figyelem! A legerősebb marketingfogások egyike, felgyorsult világunk hiányterméke, ami után tudatosan vagy tudat alatt mindenki áhítozik. Ha fellapozod emlékezeted kispolcáról a Maslow piramisról szóló fejezetet, Te magad is konstatálhatod, hogy az alapvető biológiai és biztonsági szükségleteink mellett a valahová tartozás alkotja a 3. alappillért.

Akkor mondhatjuk, hogy igazán tartozunk valahová, ha involválódunk a közeg mindennapjaiba. Legyen szó a szűkebb vagy tágabb családról, a párról, a közös baráti társaságról, a munkahelyi közösségről, vallási és sportközösségekről, művészeti csoportokról, akkor érezzük magunkat fontosnak, ha azt érezzük, hogy van értéke a véleményünknek, megkapjuk a fontos információkat, és hatással vagyunk a tagokra. Ezeknek az alapja az individuális figyelem, vagyis az a fókusz, amit a tagok általában kapnak. Ha ez csökken, akkor csökken a motivációnk, az elkötelezettségünk, és a közérzetünk, hangulatunk is csökken egyenesen arányosan azzal, hogy mennyire képvisel számunkra az adott fél vagy közösség központi értéket. Sokszor előfordul az is, hogy ha nem kapjuk meg a kellő figyelmet, más úton igyekszünk megszerezni, esetleg allűröket alkalmazunk annak érdekében, hogy kivívjuk azt a minőségi időt, amelyet ránk szentelnek. Ilyen kompenzációk lehetnek a hisztéria, a depresszió, a libidó csökkenése, az evésbe vagy egyéb függőségekbe való menekülés, és még egyéb olyan tünetek, amelyek a figyelem hiányáról árulkodhatnak. A következő cikkben bővebben is kifejtem ezeket a tüneteket. Addig is egy kis léleksimogatás a figyelemről! Kellemes hétvégét!

„A következő cikk bővebben is kifejti ezeket a tüneteket, így ajánljuk figyelmetekbe:”

http://www.stylemagazin.hu/hir/A-figyelem-ajandeka/17798/keresd-a-not/lelekhangok/

Egy ex-boltkóros naplója II.

Miért annyira meghatározóak a csoportok? A humanisztikusok jeles képviselője, Maslow alkotta meg a szükségletek piramisát, ami választ ad erre a kérdésre.

Miért olyan hasonlóak a bandákba verődött egyetemista csoportok tagjai? Miért ennyire sikeresek a szleng kifejezések vagy a szakzsargonok? Miért szoknak rá a fiatalok a cigire? Születésünktől fogva emberek vesznek minket körül. Kezdetben a szülők, később a tágabb család; ezt követően a barátok és az iskola; majd az egyetem és az egyetemi közösségek számítanak referenciacsoportnak. A sort folytathatnám még a munkahelyi közösséggel, a saját párral közös baráti társasággal, de akár a vallási csoportokkal, sportok által verbuválódott csoportokkal, különböző szubkultúrákkal (zene, festészet, építészet, vendéglátás stb…), nemzeti kultúrákkal, a lényeg, hogy mindig tartozunk emberek által alkotott csoportokhoz. A csoportok működésének háttere egy nagyon izgalmas terület, melyet a szociálpszichológia előszeretettel tanulmányoz a mai napig. Az előző cikk folytatásaként a meggyőzés, és a külső befolyásolás témájánál maradva, most a normák meghatározó erejének szemszögéből vizsgáljuk a társadalmi csoportokat, és benne az embert.

Miért annyira meghatározóak a csoportok? A humanisztikusok egy jeles képviselője, Maslow alkotta meg a szükségletek piramisát, ami mára széles körben ismertté vált. A valahová tartozás szükséglete ebben a piramisban pontosan középen helyezkedik el, a fiziológiai és a biztonságszükségleteket követően. Ebből következik, hogy a csoportok és közösségek nagy hangsúlyt kapnak életünkben, és meghatározzák azt. A csoportok működését és kialakulását normák kísérik, amiknek irányító funkciójuk van, hiszen e mentén működnek a csoportok, és ehhez tartják magukat a benne lévő tagok.

A normák betartása erősíti továbbá a közösséghez való tartozás tudatát, identitásformáló ereje van, és kiszolgálja ezzel a valahová tartozás szükségletét. A normák megnyilvánulhatnak szokásokban (közös ebéd, közös hobbik, éves rituálék), külső jelekben (dress code, jelvények viselete, márkák preferenciája), közös nyelvrendszerben (szleng, szakzsargon, közös ismeretekre, tapasztalatokra, történetekre való utalás), vagy akár a viselkedésünkben (lehetünk harsányabbak, segítőkészebbek, stréberebbek, tűnhetünk „szőkébbnek”, a többi lehetőséget az olvasó fantáziájára bízom). Ha interiorizáljuk a normákat, azaz értékrendünk részévé válnak, akkor abban az esetben is meghatároznak minket, amikor nincsenek jelen a csoport tagjai. E normák által kialakított közös valóság növeli a biztonság-érzetünket is.

A környezeti ingerek emlékeztethetnek minket a normákra. Például egy bevásárlóközpontban a „Ne lopj” normáját befolyásolja a tükörfelületek jelenléte. Ugyanis a tükörkép növeli az önreflexiót és előhívja az erkölcsi normákat. Kísérletek igazolják, hogy a tükörfelületek mennyiségével arányosan csökken a lopások száma. A meggyőzés szempontjából leginkább a követező társadalmi normák fontosak:

  1. A viszonosság normája

Feleség: „Nem gondolod, hogy gyönyörű ez az olasz csempe?

Férj: „Az ára nemkülönben.”

Feleség: „De jó lenne lecserélni a jelenlegit. Ez olcsóbb, erről mit gondolsz?”

Férj: „Ha ragaszkodsz hozzá…”

Egy mindennapi életből kiragadott példával igyekszem bemutatni, hogyan is fognak ki rajtunk a piaci Coelho-k. Egy teljesíthetetlen kérés, esély a kompromisszumra és egy kisebb volumenű, de az előzőhöz vonatkozó kérés, és voilá, máris behúztak minket a csőbe. Ezt hívjuk „becsapott ajtó módszerének”. A kereskedelemben erre példát többek között a teleshop reklámokban („és ez még nem minden”) találhatunk, de az élet minden területén megtalálhat minket. Ennek oka, hogy nem szívesen mondunk nemet, de ha mégis megtesszük (mert teljesíthetetlen, vagy túl nagy a kérés), akkor egy kisebb kérésre már könnyebben bólintunk rá, ha már a másik lehetőséget adott a „kompromisszumra”. Ha valamelyik barátunk tett egy szívességet számunkra, a későbbiekben sokkal nagyobb hajlandósággal fogunk segíteni neki.

  1. A társas elkötelezettség normája

Peti: „Ha fáj a hátad, minek segítesz az építkezésben?”

Ádám: „Állom a szavam, ha már megígértem!”

Miért tartunk ki, akár rossz döntéseink mellett is? Igényünk van a következetlenség elkerülésére, és arra, hogy igazoljuk döntéseinket (kognitív megerősítés), emiatt kitartunk mellettük. Kedves olvasóm, mennyi törzsvásárlói kártya lapul a pénztárcádban? Biztosan garantálta már a tapasztalat is a márkaminőséget, de ugyanakkor ez egyfajta vásárlói „szerződés”, elköteleződés a márka felé. Ilyenek a pontgyűjtő akciók, vagy a hűségpontok is.

  1. Az engedelmesség normája

Fanni: „Miért iszol ennyi vizet?”

Klári: „Mert az orvos azt mondta.”

A jelvények, a presztízs és a márkajelzések nagy hatással vannak ránk. A hatalomnak való engedelmesség bizony sok kárt okozott már a történelemben. Biztosan ismerős Milgram kísérlete, amelyben a hatalom emberének hatására sokkal nagyobb áramütést adtak a kísérletben résztvevők az ártalmatlan személyeknek. A közben keletkező disszonanciát pedig azzal csökkentették (kognitív disszonancia redukció), hogy különböző indokokat kerestek, akár generáltak az áldozat hibáztatására annak érdekében, hogy csökkentsék a feszültséget, és helyre hozzák az igazságosság érzetüket. Egy sokak által preferált ismert személy remek reklámarca egy terméknek, hiszen hatalma van a felhasználókra, akik így könnyebben veszik meg a terméket, vagy vesznek igénybe egy szolgáltatást.

Annak érdekében, hogy ki tudjuk védeni a társas normáinkra ható, és a felületes feldolgozást kiváltó környezeti ingereket, magas szintű önismeretre, erős önkontrollra, és gyakori önmonitorozásra van szükség.

Egy ex-boltkóros naplója I.

Színes, kackiás logókkal díszített ropogós papírtáskákkal egyensúlyozva lesem a kirakatokat. Hova menjek be? Mi alapján döntsek? Megvan-e még az a kabát?

„Színes, kackiás logókkal díszített ropogós papírtáskákkal egyensúlyozva lesem a kirakatokat. Idegesítő, hogy miért van minden egyes üvegkirakat mögötti kacsalábon forgó palota bejáratánál az a jól ismert százalékjel. Hova menjek be? Mi alapján döntsek? Hol vannak többen? Megvan-e még az a kabát?” – idézem pár évvel ezelőtti önmagam. Értékes órák peregnek le az ingerek tengerében való lavírozás miatt. Annyi termék és szolgáltatás toporog a küszöb előtt, hogy nem csoda, ha már abban elfáradunk, hogy felmérjük a kínálatot. Hogy működik az idegrendszerünk? Ha ma ennek működéséről egy animációs mese készülne, a színhelye New York, vagy Tokio lenne. Az ingerület-átvitelt az emberek személyesítenék meg, mint szélsebesen röpködő ingerület-átviteli anyagok, és a sugárutak, metróhálózatok és az infrastruktúra egyéb elemei képviselnék az egymásba fonódó idegpályák végtelen fonákját. Csakúgy, mint ahogy egy város népességét mozgatja a mindennapi élet, egy új környezeti inger észlelése esetén az idegrendszerünkben „masírozó kis emberek” is rohanó tempóban „róják az utakat”. Vajon mennyire könnyű eltévedni New Yorkban vagy Tokioban? Még a kérdésbe is beleszédülök. Mennyi dugó keletkezik 1 percen belül a világvárosokban egy-egy akadály miatt? A világvárosok sosem alszanak, ahogy az idegrendszerünk sem!

A fenti analógiával szeretnék rávilágítani arra, hogy mennyire fontos idegrendszerünk információ-feldolgozó képessége. Egy új inger megjelenése esetén az idegrendszer aktivációs szintje (azaz arousal szintje) megnövekszik. Ha tartósan magas az aktivációs állapot, nehezen hozunk alapos döntéseket, és könnyebben egyezünk ki felületes megoldásokkal! Képzeljük magunkat egy piacra, vagy plázába, vagy egy szupermarketbe, egyszóval olyan helyszínekre, ahol minden „szem-szájnak” ingere. Tágítva a kereteket, az élet önmagában végtelen ingerrel bombáz minket.

A folytonos leterheltség miatt könnyebben hozunk kevésbé átgondolt döntéseket, és inkább hagyatkozunk a kiugró és könnyen hozzáférhető információkra, amik így segítik a döntéshozatalt, és kevésbé terhelik meg az agyunkat. Ez a jelenség más néven a döntési heurisztika, amely könnyítve a gondolkodást felszínes döntési folyamatot eredményez. Most kanyarodnék vissza a gyakorlathoz, és szeretnék ízelítőt adni abból, hogy a mindennapokban a heurisztikák hogyan szolgálják a meggyőzési stratégiákat.

„Az orvos már csak tudja”: a szakértői heurisztika lép működésbe, amikor egy általunk referenciaszemélynek tartott illető nyilatkozik bármilyen témát illetően. Jobban adunk a szavára és meggyőzőbben tartjuk pusztán azért, mert egy sztereotipikus társadalmi csoport tagjaként úgy látjuk, hogy általánosságban véve kompetensebb az élet egyéb területein is. „Ez annyira hosszú, hogy rossz nem lehet”: végtelenségig elnyújtott beszédek, kisregény hosszúságú tanulmányok mind-mind azt sugallják, hogy hiteles, részletes információkat tartalmaz.Ezt hívjuk üzenethosszúsági heurisztikának, pedig ugye „sok beszédnek sok az alja”… „Hol vannak a jó borok? – Hát a felső polcon, azok a legdrágábbak”: idézem a tegnap hallott párbeszédet. Üdvözöllek az „ami drága az jó is” csapdájában! Biztosan kapásból tudná sorolni azokat a presztizs termékeket, amiknek időnként kevésbé a minősége, mint inkább az ára mondható felső kategóriásnak.

Milyen folyamatok eredményezik a felszínes megítélést? Amikor bemutatnak nekünk valakit, alaposan végigvizslatjuk, és másodpercek alatt, akaratunk ellenére is létrehozunk egy képet róla. Ebben segítségünkre vannak addigi tapasztalataink, és a világ működéséről, az emberi viselkedésről alkotott saját forgatókönyveink. Ha például volt egy kissé kelekótya és szétszórt ismerősünk, aki mindig mindenhonnan késett, és általában szélfútta hajjal, gyűrött inggel és elviteles kávéval a kezében futott be a meetingekre, akkor egy következő személyről, aki késve, kissé megviselt állapotban érkezik a megbeszélt találkozóra, automatikusan azt gondolhatjuk, hogy szintén kissé elvarázsolt és szétszórt. Ha olvasónk magas, 180 cm feletti alkattal rendelkezik, megkérem, hogy gondolja végig, hányszor kérdezték meg tőle, hogy kosarazik-e. Szemüveget viselő, kockás ingek szerelmesei vigyázzanak, mert hölgy ismerősei előszeretettel kéretik meg informatikával kapcsolatos szívességekre. Ha szőke hajad van, kedves olvasó, hányszor estél a szőke nős viccek áldozatául? Így tovább… Ezt az automatikus mechanizmust hívják reprezentativitás heurisztikának.  

A híradó megállíthatatlan forrása a szörnyűbbnél szörnyűbb híreknek, és sok anyuka szenved attól a tudattól, hogy a világ az ellenségünk, hiszen a média megunhatatlanul az erre utaló híreket szajkózza. Kutatások igazolják a média káros hatását. Az eredmények alapján az emberek sokkal nagyobb számban saccolták meg bűntények elkövetését, mint amennyit a valóság produkál. Ha szerelmesek vagyunk, sokkal több szerelmes párra leszünk figyelmesek. Ha elkeseredettek vagyunk, akkor túl sok boldog, ha fogyni szeretnénk, akkor bosszantóan sok vékony embert látunk az utcákon.

Ezt az elérhetőségi heurisztikánakköszönhetjük, ami azt jelenti, hogy ami aktuálisan érdekel, foglalkoztat bennünket, vagy ami többször előfordul a környezetünkben, azt sokkal gyakoribbnak is ítéljük.

Végül, egy ékes példa arra, mennyire befolyásol minket a környezetünkben elhangzott vélemény, vagy egy emlékfoszlány. A piaci árusok nem véletlenül mondanak éktelenül pimasz összegeket kiindulási pontként, ugyanis a kezdő összeg befolyásolja a vásárlót, és sokkal nagyobb összegért hajlandóak megvenni az árut, még akkor is, ha jócskán lealkudták az árát. Ha egy kvíz műsorban valaki megsaccolja egy ország éves bevételét, hajlamosabbak vagyunk ahhoz az összeghez igazítani a saját válaszunkat. A csoportdöntések is ezt a tendenciát követik, hiszen egy kezdő véleményhez kezdenek konvergálni a további vélemények. Ezt a jelenséget csoportpolarizációnak hívjuk, magát a heurisztikát pedig lehorgonyzásnak.

Ha figyelmeztetjük magunkat megfelelő időben, hogy heurisztikákat alkalmazunk, reálisabban gondolkodhatunk, és jobban átgondolt döntéseket hozhatunk. A téma szerencsére vagy kevésbé szerencsére kimeríthetetlen, így a mindennapokban a marketing szakma előszeretettel csemegézik a felszínes gondolkodáson alapuló heurisztikákból, és a normák viselkedésre gyakorolt szerepéről, aminek témáját a következő cikkben veszem majd elő. Ez a tudás egy kétélű fegyver, hiszen egyrészt védelmet jelent a különböző marketingfogásokkal szemben, másrészt etikus alkalmazása az önérvényesítés eszköze lehet.

A cikk folytatását itt olvashatod!

Tudjátok, hogy mi az a Zeigarnik-hatás?

Ki az, akinek nem hevenyésznek derűs színekben pompázó papírfecnik az íróasztalán, a táskájában, a fiókjában (közvetlenül a dugi nasik mellett), vagy akár a hűtőajtaján?

Ki az, akinek nem hevenyésznek derűs színekben pompázó papírfecnik az íróasztalán, a táskájában, a fiókjában (közvetlenül a dugi nasik mellett), vagy akár a hűtőajtaján? Továbbá ki az, aki nem próbál egyszerre több feladatot is menedzselni? Kedves olvasóm, ismerős a kép, ahogy business look alapján felöltözve, 2 – (rosszabb esetben) 3 telefonnal körülvéve, a munkahelyi és a magánéleti „to do listek” kíséretében, korgó gyomorral ülsz a kávé maradványokat tartalmazó bögrékkel díszített káosz kellős közepén? 11-kor meeting, de előtte néhány sürgős teendő még várat magára, közben az egyik telefonod morog, a másik búg a vonalas pedig éles hangon csivitel, Neked pedig lassan olyan az ábrázatod, mint egy jól sikerült spinning után.

Tudjátok, hogy mi az a Zeigarnik-hatás?A szemmel látható idegbajt már csak egy dolog tetézheti, egy újabb Sürgős! email, vagy ha valaki odasúgja, hogy „Nyugi!” Stressz-menedzsment ide vagy oda, ilyen esetekben nehéz hirtelen átkeretezni a problémát, vagy lemenni alfába. Egy dolgot viszont tehetsz, felkészülsz előre, priorizálsz, szabályokat szabsz magadnak, hogy mit hova teszel a fontossági sorrendben, és hagysz pár percet arra is, hogy levegőt vegyél. A multitasking, avagy egyszerre több dologra történő odafigyelés az általános hittel szemben nem fejleszt, sőt egyenesen csökkenti az általános teljesítőképességet! Ennek mi is az oka? Az agyunk! Amíg egy feladat nincsen befejezve, addig az arousalt, azaz akciós potenciált vált ki az idegrendszerben. Ha egyszerre több feladatot is csinálsz, akkor az az agy különböző területein vált ki ingerületet, ergo „mindkét végén égeted a gyertyát”, és egyikre sem fogsz tudni maximálisan koncentrálni. A jelenség hatással van az emlékezetünkre is,

A Zeigarnik-hatás azt a jelenséget írja le, hogy az emberek befejezetlen dolgokra könnyebben visszaemlékeznek, mint a befejezettekre. A jelenséget először Bluma Zeigarnik litván pszichológus írta le, annak nyomán, hogy tanára, a gestaltpszichológiával  foglalkozó Kurt Lewin észrevette, hogy egy pincér jobban visszaemlékezett azokra a számlákra, amiket még nem fizettek ki.
  • Mellékelek egy videót, amely bemutatja, hogyan is működik ez valójában

Ha szeretnéd jobban beosztani az idődet, és fejlesztenéd az énhatékonyságodat, javasolnám az időgazdálkodás tréningünket, amelyen sok hasznos gyakorlattal és információval gazdagodhatsz.